Istenek és istennők az ókori Egyiptomban

 

Az ókori egyiptomiak emberi és állati alakban illetve a kettő kombinációjaként tisztelték isteneiket.

Hórusz az egyik legfontosabb egyiptomi isten. Sólyomként vagy embertesttel és sólyomfejjel ábrázolták, Ízisz és Ozirisz fia. A Hórusz szeme szimbólum az egyiptomiaknál a meg újulás jelképe volt. A Hórusz-szeme nyakláncot a múmiák azon részére tették, ahol a belső szerveit kiszedték.

 

Széth isten az ókori egyiptomi vallásban, Geb és Nut fia, Ozirisz, Ízisz és Nebethet testvére, s Ozirisz gyilkosa. Állat alakú istenség (az állatfaj nem azonosítható). Eredetileg a sivatag istene volt, akit hamar a zűrzavarral és a pusztítással kapcsoltak össze. Széth az egyiptomi mitológiában a „szükséges rossz”, az ellenpont, ami nélkül a jó sem létezhetne. Azzal, hogy Oziriszt megölte, a gonoszság megtestesítőjévé vált, mégis harcossága és ereje révén Hórusz (Alsó-Egyiptom) mellett, Felső-Egyiptom védőistene lett, akinek segítségét Ré napisten is igénybe vette az Apóphisz (kígyó) elleni harcban, s megmentette Rét.

 

Thot az egyiptomi mitológiában az írás és a tudományok istene, az írnokok pártfogója. Az orvosok patrónusa is volt. Íbiszként vagy páviánként, néha emberfejjel ábrázolják, kezében papirusszal és írónáddal. Összefüggésbe hozták a Holddal is, talán szent állata, az íbisz horgas, holdsarlóra emlékeztető csőre miatt. Ő gyógyította meg Hóruszt, miután az égisten szemét Széth megsebesítette.

Szent száma a nyolcas, szent városának óegyiptomi neve, a Hemenu is ezt jelenti. A város későbbi neve Hermopolisz. Attribútumai miatt a görög Hermésszel azonosítják.

 

Khnum a termékenység kos fejű istene az egyiptomi mitológiában, Menhit és Nebut férje. Ő alkotta meg fazekaskorongján agyagból az első embert. Teremtő isten és a Nílus forrásának őrzője, mint harci istenség elhárította az ellenség támadásait. Segédkezett a szüléseknél. Lelki hasonmása (Ka), az emberi sorsokat irányította. Mivel a „kos” és a „lélek” (ba) az egyiptomi nyelvben azonos hangalakú szó, azt tartották, hogy Khnum testesíti meg sok istennek a lelkét. Később Ámonnal, Rével és Szobekkel azonosult.

 

Hathor óegyiptomi istennő, a szépség, termékenység, anyaság, a vidámság, a részegség és a zene istennője, égistennő. Tehén alakban imádták, már a II. dinasztia idején is, de ember alakú ábrázolása is gyakori. Eredetileg a Tejút megszemélyesítőjeként tisztelték; a Tejutat az égi tehén tejének és a Nílus égi megfelelőjének tekintették.

 

Szobek vagy Szebek krokodil alakú isten az egyiptomi mitológiában, a piramisszövegek szerint Néith fia. A víz és a kiáradt Nílus istene. Szent állata a krokodil, ember, krokodil vagy krokodilfejű ember alakjában ábrázolták. Kultuszközpontja a Fayum-oázis. A mitológiában Szobek biztosítja a termékenységet és a bőséget, de máshol az emberek és az istenek védelmezőjének tartják.

 

Ré (régebben Rá alakban írták át) ókori egyiptomi napisten, a nap legfőbb isteni alakja, nevének jelentése is „nap”, általában sólyomfejjel ábrázolják, fején napkoronggal. Egyiptom történelmének egyik legjelentősebb istene. Története során több más istennel is egybeolvadt, köztük Hórusszal, Atummal és Ámonnal. Hatásköre kiterjedt az égre, a földre és az alvilágra is, több teremtésmítoszban is fontos szerepet tölt be, és a király isteni atyjának is tekintették.

 

Ámon  volt a legrégibb isteneknek az ókori Egyiptomban. Nevének eredeti jelentése „Az elrejtett” vagy „Aki rejtve van” volt, de hívták „Egyetlen”-nek is. Leggyakrabban emberként kettős tollkoronával, illetve kos formájában ábrázolták. A kos a teremtő erőt jelképezi, ami utal az istenség ősiségére, a teremtés aktusában való részvételére. Kultusza Thébában virágzott, Rével összeolvadva, Amon-Ré néven az istenek királya lett. A karnaki templom lett Ámon és az egyiptomi vallás központjává is. A templom bejáratánál Ámon kos fejű szfinxek sokaságának formájában látható. Nagyon sokáig tartó kultuszát végül Ízisz és Ozirisz törte meg. Évenként, a Nílus áradásának második hónapjában tartották fényes külsőségek között az Opet ünnepet Ámon tiszteletére. Núbiában számos alakban tisztelték, legfontosabb kultuszközpontjai Kermában, Kawában, Napatában és Naqában voltak.

 

Ptah az ókori egyiptomi vallás egyik istene. Memphisz főistene, a memphiszi teológia szerint világteremtő isten. Azon istenek közé tartozik, akiknek nincs állati alakjuk.

Kék, fejre simuló sapkában álló múmiaként szokás ábrázolni, kezében összefogott dzsed-oszloppal, uasz-jogarral, ankhhal – a három szimbólumot időnként egyetlen jogarrá kombinálták össze a későbbi korokban. Alakját időnként könnyű összetéveszteni Honszuval, ám Ptah nem visel más fejdíszt, míg Honszut gyermektinccsel és néha Thotéhoz hasonló holdas fejdísszel szokták ábrázolni. Triászának ő a főalakja, felesége Szahmet, a félelmetes, kettős természetű, oroszlánfejű istennő, fiuk a lótuszkoronás Nofertum.

 

Anubisz az ókori egyiptomi hitvilágban az alvilág és a holtak oltalmazója, később a holttestek bebalzsamozóinak istene is. Ozirisz kultuszának elterjedése előtt Anubisz vezette a halottakat az alvilágba. Az ábrázolásokon fekvő sakál vagy vadkutya, illetve sakál- vagy kutyafejű ember alakjában jelenítették meg.

 

Ozirisz az ókori egyiptomi vallás egyik legfontosabb istene. A héliopoliszi enneád tagja, Ízisszel és Hórusszal alkot istenháromságot. Leginkább a túlvilág és a halottak isteneként ismert. Nemcsak az elhunytak könyörületes bírája, hanem az alvilág életet adó ura is, tőle ered a termőföld termékenysége, és ő tanította meg a földművelésre az emberiséget. A halál utáni élettel való kapcsolata miatt összefüggésbe hozták a természet körforgásával is, különösen a növényzet évenkénti megújulásával és a Nílus áradásával, ezáltal az áradás kezdetét jelző Szíriusz csillaggal és az Orion csillagképpel is.

Ábrázolása antropomorf, többnyire fáraói jelvényekkel (szakáll, korona), zöld bőrrel, részben múmiapólyában ábrázolják.

Uralkodói jelképekkel, például korbáccsal, pásztorbottal és a Felső-Egyiptom fehér koronájára emlékeztető, két madártollal ékes atef koronával, rendszerint fehér lepelben ábrázolják. Kéztartása (mellkasán keresztbe fektetett karok; a fáraókat ebben a pozícióban temették el) mutatja, múmiáról van szó, a Holtak Uráról. Leginkább zöldre festett bőrrel ábrázolják, ez termékenységi aspektusát hivatott jelezni. A zöld szín mellett a fekete színnel való ábrázolása is egyaránt a termékenység jele.

Egyik legfontosabb temploma az Ozirion, Abydoszban.

 

Ízisz az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb istensége, anyaistennő, a varázslás, a termékenység, a víz és szél, a tengerhajózás istennője, a nőiesség és a hűség szimbóluma, Ozirisz felesége, Hórusz anyja.

Íziszt a művészetben eredetileg hosszú ruhát viselő nőként ábrázolták, fején a trónt jelentő hieroglifával, néha lótuszvirággal a kezében vagy szikomorfaként. Miután alakja egybemosódott Hathoréval, fejdíszét a Hathoré váltotta fel: tehénszarvak, köztük a napkoronggal. Néha tehén vagy tehénfej is jelképezte. Rendszerint fiával, Hórusszal együtt ábrázolták, fején koronával,keselyűvel, néha pedig héjaként, amint Ozirisz teste fölé száll. Kultuszközpontja Philae.

A mai Magyarország területén a római kori, savariai Iseum a kultusz leghíresebb emléke.